A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt Forczek Ákos (ELTE BTK Filozófia Intézet) Mi a dialektika (és mi nem az)? A módszer fogalma Hegelnél, Marxnál, Lukácsnál című intézeti szemináriumára.

Az előadás összefoglalója:

A hegeli filozófia utóélete az olyan értelmezési hagyományok története is, amelyek akaratlanul – sőt éppen a hegeli „örökség” védelmezésének szándékával – e tradíció kiüresedéséhez vezettek, így voltaképpen a hegeli filozófia hatástörténeti elevensége ellenében hatottak. Az idős Schelling szavait parafrazeálva: Hegelt újra és újra „az a balszerencse érte, hogy népszerűvé vált” – a populáris Hegel ugyanis újra és újra menthetetlennek bizonyult.
Ez a balszerencse sokféleképpen sújtotta őt; annál jobban azonban nem sújthatta, mint amikor a Dühringgel polemizáló Engels – a szisztematikusnak aligha mondható dühringi vizsgálódások „vezérfonalát” követve – összefoglalta „a dialektika törvényeit” néhány „általános”, sőt „legáltalánosabb törvényben”. A dialektika három „témára” szorítkozó (a mennyiség minőségbe való átcsapásáról, az ellentétek áthatásáról és a tagadás tagadásáról szóló) engelsi „kézikönyve” – azáltal, hogy a II. Internacionálé, utóbb pedig a szovjetmarxizmus teoretikusaiban a közvetlen megértés illúzióját keltette – hosszú időre még azt is ellehetetlenítette, hogy a módszer megértése egyáltalán kihívást jelenthessen.
Előadásomban a „mi a dialektika?” kérdésére keresem a választ. Ehhez mindenekelőtt azt a Spätaufklärung idején kontúrokat öltő, egyúttal a felvilágosodás hanyatlását siettető problémakomplexumot érdemes rekonstruálni, amely egyfelől a gondolkodás mozgásának dialektikussá válását, másfelől a korai romantika, majd a politikai romantika kibontakozását ösztönözte (az „egyfelől-másfelől” implikálta ellentét – címszavakban tehát a német idealizmus és a romantika ellentéte – nem feltétlenül merev, de idővel egyre határozottabb). Ennek megfelelően a hegeli gondolkodást úgy igyekszem megvilágítani, hogy szembetűnő legyen, mennyire másként közelít az említett problémakomplexumhoz, mint például Novalis, Friedrich Schlegel vagy Adam Müller (utóbbiak közül részletesebben csupán Müllerről fogok beszélni). Ezután bemutatom, hogyan specifikálja Marx a hegeli dialektikát; amellett érvelek, hogy a módszer marxi továbbalakításáról jóformán semmit sem mond az „idealizmusról” a „materializmusra” való átmenetet középpontba állító ortodox elbeszélés. Végül arról adok képet, hogy mit jelent a dialektikus módszer Lukács számára (figyelemmel leszek a kései alkotói periódusára is). Azáltal, hogy Hegel, Marx és Lukács gondolkodásának (egyébként nyilvánvaló) rokonságára koncentrálok, miközben vitatom, hogy az idealizmus/materializmus fogalompár érdemi szerepet játszhat a különbségek tisztázásában, egyszersmind arra is alkalmat teremtek, hogy a hagyományostól eltérő módon gondolkodjunk a német idealizmusnak nevezett „paradigma” korszakhatárairól.

Időpont: 2023. június 13. kedd, 14:00

Helyszín: BTK Filozófiai Intézet, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4., 7. emelet, Trapéz terem (B.7.16)

Az eseményhez online módon is lehet csatlakozni a következő linken:

https://us06web.zoom.us/j/88186149058?pwd=eWhjemQxT3h1WTRUMXZJckh1c0RHQT09