A BTK Filozófiai Intézetének munkatársai közül 2024-ben Bernáth László nyerte el a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat.

A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított országos ösztöndíjának célja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítmény ösztönzése és elismerése a fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére való felkészülés elősegítése.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársai közül Bartha Ákos Gábor (Történettudományi Intézet), Mitcsenkov-Horváth Eszter (Régészeti Intézet), Újváriné Tüskés Anna és Virágh Andráss (Irodalomtudományi Intézet) is elnyerték az ösztöndíjat. A 2024-ben Bolyai-ösztöndíjat nyert kutatók teljes névsora a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvasható.

Ebben az évben 156 pályázat részesül a támogatásban az érvényesen benyújtott 792 közül. A nyertes pályázatot benyújtó kutatóknak a Bolyai-ösztöndíj elnyeréséről kiállított okleveleket Bolyai-napon, 2024. szeptember 19-én adják át ünnepélyes keretek között.

Bernáth László idén elnyert Bolyai-ösztöndíjas kutatása szerves folytatása előző Bolyai-ösztöndíjának. Az előző ösztöndíjas időszakban (Paár Tamással közösen) írt tanulmányában amellett érvelt, hogy ha racionálisan hihetünk a kategoriális (vagy más terminológiában) erős kötelességek létezésében, akkor még abban az esetben is racionális a szabad akarat és a morális felelősség létezésébe vetett hitünk, amennyiben a bizonyítékok nem támasztják alá e hitünk igazságát. Új kutatásában Bernáth arra vállalkozik, hogy eltüntesse a fentebbi megfogalmazásban szereplő „ha ..., akkor ...”-t. A kutatás első centrális hipotézise így a következő: mivel racionálisan hihetünk a kategoriális kötelességek létezésében, ezért még abban az esetben is racionális a szabad akarat és a morális felelősség létezésébe vetett hitünk, amennyiben a bizonyítékok nem támasztják alá e hitünk igazságát.

A kutatás második centrális hipotézise: léteznek olyan vélekedéseink, melyek racionalitását azon keresztül lehet megalapozni, hogy belátjuk: az adott vélekedésünk igazsága feltétele a kategorikus kötelességek létezésének, és így e vélekedéseink fenntartására is fel vagyunk episztemikusan jogosítva. Korábbi kutatásainak eredményeit továbbgondolva Bernáth amellett fog érvelni, hogy a morális felelősség és a szabad akarat létezésébe vetett hiteink éppen ilyenek. Kutatásának egyik fő – egyelőre teljesen nyílt – kérdése pedig az: melyek azok a további vélekedéseink, melyekre ilyen alapokon episztemikusan fel vagyunk jogosítva.