A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt a Lengyel és a Magyar Tudományos Akadémia Nyugatosítók és népiek. Egymást kizáró identitásképző elbeszélések a 19–20. századi lengyel és magyar eszmetörténetben (2020–2022) című, kétoldalú kutatási programjának angol nyelvű nyitó műhelykonferenciájára. A műhelykonferencia programja és az előadások összefoglalói itt érhetők el.

Időpont: 2020. július 30. (csütörtök) 11h–17h.

Helyszín: Tóth Kálmán utca 4. B.5.33 (a Történettudományi Intézet tárgyalója).

A járványügyi szabályok szerint előzetes regisztráció szükséges az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének fiatal kutatója, Jász Borbála, 2020. június 18-án védte meg Ligeti Pál művészetfilozófiája és építészetelmélete című doktori disszertációját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófiatudományi Doktori Iskolájában, summa cum laude minősítéssel.

A védési bizottság méltatta a disszertáció interdiszciplináris megközelítésmódját, amely - hűen a 2018-ban elhunyt eredeti témavezető, Dr. Kerékgyártó Béla gondolati örökségéhez - a mérnöktudományokban is jelenlévő eszmetörténeti és filozófiai relevanciát hangsúlyozza.

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Szabados Bettina

Lukács György bécsi emigrációban 1919-1930

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

1919. augusztus 1-je, a Tanácsköztársaság bukása után, mintegy százezer emigráns menekült a megtorlás elől Bécsbe, amely évekre a magyar emigráció központjává vált. Cziffra Géza memoárjában Anton Kuh szavait idézi, mikor váróteremben várakozókhoz hasonlítja az emigrációba kényszerült magyarok állapotát, akik egy olyan vonatra várnak, amely sosem fog elindulni (Cziffra 1989:34). Ezek között a „vonatra várakozók” között volt Lukács György is, aki Mesterházi Miklós szavaival élve egy fél-illegális Bécsben találta magát: hivatalosan távol kellett tartania magát az osztrák politikától és közben ennek a „hivatalos” Bécsnek a védelmét élvezte (Mesterházi 1998:612). A kezdeti időszak ebben a várakozás és fél-illegalitás állapotában telik, a magyar forradalom tanulságai alapján egy (középkelet)-európai forradalomra várva (i.m. 613). Nemcsak a biográfiai tények miatt érdekes azonban a húszas évek emigrációban töltött időszaka: hipotézisem szerint jelentős változás történt Lukács gondolati fejlődésében, aminek részeként alárendelte magát a pártmunkának és elenyésző teoretikus tevékenységet folytatott, főleg az 1923-ban megjelent Történelem és osztálytudat fogadtatása után. Mesterházi egy 2018-as előadásában találóan a hallgatás évtizedének nevezi Lukácsnak ezt a korszakát. Balázs Béla naplójában egyenesen úgy ír Lukácsról, mint aki szellemi hazáját veszítette el. Az előadás során Lukács húszas évekbeli gondolati fejlődését próbálom, nem a már klasszikussá vált fogalmak, mint a „törés” és „pálfordulás” felől értelmezni, miközben összevetem a kortársak különböző értelmezéseit, illetve párhuzamba állítom Lukács és a kortársak szembenézését a bukott forradalom tényével és hogy miként integrálták ezt a sorseseményt gondolati fejlődésükbe. Az előadás távlati célja, hogy csatlakozzon a bécsi magyar emigráció legújabb eszme- és kultúrtörténeti kutatásaihoz, amelyek feltárják az emigráció különböző centrumait, orgánumait és politikai tevékenységét.  

Időpont: 2020. június 4. (csütörtök), 14. óra

Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:

https://meet.jit.si/Osztalyszeminarium.FilEszme

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Szécsi Gábor

Történet és történelem: adalékok a történelmi megismerés narrativista filozófiájához

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

A narratív történeti nyelv funkciójával és működésével kapcsolatos kérdéskör. Mint arra a későbbiekben rávilágítunk, a narratív nyelv történeti mező konstitúciójában betöltött szerepére az az általános historista, idealista alapokon nyugvó tudományfilozófiai megfontolás világított rá, hogy noha a történelmi magyarázat tudományos kutatások eredményeire épül, természete eltér az átfogó törvényekre hivatkozó, nomologikus természettudományos magyarázatokétól. Az analitikus és narrativista történetfilozófia képviselői más és más módon világították meg ennek a megfontolásnak a lényegét, más és más módon ragadták meg a történelmi magyarázat specifikus jellegét. Abban viszont többnyire egyetértettek, hogy a történelmi megismerés problematikájának tisztázása a történész által megértett és használt narratív nyelv elemzése révén válik lehetségessé. Ennek az 1970-es évektől érzékelhető konszenzusnak a jegyében a történelmi magyarázatok sajátos természetéről  szóló kezdeti viták után a történetfilozófia új szókészletet kezdett használni, aminek következtében a gnoszeológiai modellekben a hangsúly a magyarázatok problematikájáról átkerült az értelmezés, megértés kérdéskörére, és mindenekelőtt a történészi reprezentáció, történelmi tapasztalat problémájára.

Az előadás alapjául az alábbi könyvek anyagai szolgálnak: Szécsi Gábor - Mák Kornél: Történet és történelem. A narrativista történetfilozófia alapjai (Belvedere Kiadó, Szeged, 2019); Szécsi Gábor: A történetekbe zárt elme. Adalékok a narrativitás filozófiájához. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2020).

Időpont: 2020. május 7. (csütörtök), 11. óra

Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:

https://meet.jit.si/Osztalyszeminarium.FilEszme

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Kovács Gábor

A világot némán pusztító jóság – a politikai morál problémája Hannah Arendt politikai filozófiai koncepciójában

című online intézeti előadására.

A címben jelzett meghökkentő állítás Arendt 1963-as Forradalom-könyvében kirajzolódó cselekvéselméleti koncepció központi tézise. A mára szinte áttekinthetetlenre duzzadt Arendt-recepció jelentős része foglalkozik azzal a problémakörrel, amibe ez a kijelentés ágyazódik. Ez Arendt cselekvéselméletének ellentmondásossága, illetve az a kérdés, hogy van-e Arendtnek valamiféle – cselekvéselmélete agonisztikus vonásait ellensúlyozó – elgondolása a politikai morálról. Számos interpretáció létezik pro és kontra – az előadás ezek főbb típusait veszi szemügyre. A kiinduló hipotézis az, hogy az arendti oeuvre nem igazán értelmezhető a filozófusnő életpályája nélkül: ez adja azt a kontextust, amelyből kinőnek az arendti politikai filozófia sajátos kategóriái és koncepciói. Az előadás a címben jelzett problematikát a totalitarizmus-élmény felől veszi szemügyre. Alighanem igaza van Margaret Canovan-nek, amikor ezt tartja olyan perspektívának, amelyből értelmezhetőek – jóllehet nem feloldhatóak – az életmű súlyos belső ambivalenciái.    

Időpont: 2020. április 16. (csütörtök), 11. óra

Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:

https://meet.jit.si/Osztalyszeminarium.FilEszme

MTA központi weboldala box

MTA kutatói pályázatai